Érzékelhetetlen

    Egy Lovecraft inspirálta rövid történetem, megjelent a Micro Aether internetes magazin 2016 júniusi számában, „Érzékelhetetlen” cím alatt. A Micro Aether kapcsolódó oldala elérhető EZEN A LINKEN.

Érzékelhetetlen

    Csaknem egy éve kezdődött az a tragédia, minek okán ezt a levelet írom. Egy régi ismerősöm látogatott meg minket New Englandből. Egyetemista korunkban ismerkedtünk meg, de az évek során, útjaink szétváltak. Én otthagytam a várost és a családi birtokra költöztem, távol a nagyvárosi nyüzsgéstől.

    Mikor barátommal szóba elegyedtünk a vacsora folyamán, érdeklődni kezdtem a régi környék felől. Azokról az Arkhami mendemondákról kérdeztem, amikhez hasonlókat Egyetemi éveim alatt gyakran hallottunk, és amik misztikus jellegük miatt mindig is lenyűgöztek engem. Mikor ezt meghallotta, egy pillanatra elgondolkodott, majd megosztott velünk egy szóbeszédet, ami nemrégiben sok társalgás tárgyát képezték.

    A történet egy Crawford Tillinghast különös kísérletéről szólt. A férfi állítólag feltalált egy gépezetet, ami képes felébreszteni az emberben rejtőzködő érzékeket, és láthatóvá teszi számukra, a körülöttünk lévő horrort. A tény csupa gondolata rettegéssel teli izgalommal töltött el engem és azon kaptam magam, hogy csüngök minden egyes szaván. Miután befejezte mondandóját, az asztaltársasággal egyetemben, megkönnyebbült nevetésben törtek ki a pletyka gyermetegnek vélt mivoltától. Megejtettem számukra egy hamis mosolyt, azonban titkon, egész este a hallottakon töprengtem.

    Barátom pár nappal később visszatért a nagyvárosba, és amikor a történettel kapcsolatban próbáltam kérdezni őt, csak legyintett és azt mondta, ne foglalkozzak gyerekes mendemondákkal. Hónapok teltek el, és én gyakran álmatlanul feküdtem az ágyamban, olyanokon merengve, mint, hogy újjáépíthetném-e Tillinghast gépezetét, ám ezt gyorsan el is kellett vetnem, ugyanis sosem volt tehetségem a mérnöki tudományokhoz. Az ébren töltött éjszakák egyre több gondot kezdtek okozni és feleségemnek is feltűnt, hogy a szokásosnál többet ábrándozok.

    Úgy döntöttem utánajárok Tillinghast kutatásának és egy mondvacsinált ürüggyel elutaztam Arkhamba, ahol meglátogattam a Miskatonic Egyetem könyvtárát. Ismeretes volt számomra a könyvtárban található jelentős mennyiségű okkult irodalom. Egy hetet töltöttem a városban, mialatt átolvastam mindent, amit úgy véltem hozzájárulhat kutatásomhoz. A mérhetetlen mennyiségű tudás, amire szert tettem akkor, megváltoztatta a látásmódomat és azon kaptam magam, hogy a tiltott tanok rabja lettem.

    Hazatérésem után, a tanulószobámat átalakítottam új ismereteim alapján, egy meditációs szobává, ahol napi egy órát töltöttem. A könyvek azt állították lehetséges felnyitni a tobozmirigy rejtett képességeit, azonban ehhez teljes érzéki megvonásra volt szükség. Hangszigeteltem és elsötétítettem a szobát, a hőmérsékletet pedig gondosan olyan szinten tartottam, hogy ne zavarhasson meg a folyamat során. Feleségem nem értette miért csinálom ezt, ezért újra kénytelen voltam hazudni neki.

    Több mint egy hónapon keresztül, minden egyes nap végigcsináltam a meditációs folyamatot. Látásom és hallásom eltompítása lehetővé tette számomra, hogy valamelyest kiterjesszem rejtett érzékeimet, aminek hatására, látszólag ok nélkül többször is hatalmába kerített a rettegés és undor. Testem ösztönösen ódzkodott a láthatatlan förtelmek jelenlétében, ám én magam sosem láttam őket és ez azután sem változott, hogy a napi egy óra helyett, már hármat töltöttem meditálással.

    Elkeseredésemben több alkalommal is visszalátogattam Arkhamba válaszok után kutatva. Feleségemet egyre ingatagabb hazugságokkal tévesztettem meg. Egyik ilyen utam során, sikerült felkutatnom egy kétes hitelességű, okkult műtárgykereskedőt. A férfi bevezetett a házába, ahol ezerszámra álltak a furcsa növények, rémisztő szobrocskák és istentelen külsejű élőlények, amik tartósító folyadékban úszkáltak a poros polcokon. Mikor megemlítettem neki mit keresek, hirtelen eltűnt az egyik ajtó mögött, majd pár perccel később tért vissza, egy apró fiolával a kezében, amit azonnal felém nyújtott. Amikor megkérdeztem, mi van az üvegben, azt felelte egy ősi kivonat, ami egy emberemlékezet óta létező lénytől származik, és hogy képes felébreszteni az ember rejtett képességeit. Egy vagyont kért a fioláért, de túlságosan is elszánt voltam ahhoz, hogy visszaforduljak. Máig sem tudom, hogy igazat mondott-e, vagy csak szimpla ópiátot adott nekem, de akárhogy is, pontosan erre volt szükségem.

    Miután rendszeresen használni kezdtem a meditációim során, az eredmények minden elképzelésemet felülmúlták. Csupán pár nap elteltével sikerült végre első alkalommal megpillantanom azokat a rémálomszerű förtelmeket, amiről barátom is mesélt. A látvány teljesen lenyűgözött. Nem rendelkeztek semmiféle meghatározható alakkal, folyamatosan átalakultak és egymásba olvadtak, vagy épp szétváltak. Hosszú heteket töltöttem ennek a világnak a felfedezésével és arra lettem figyelmes, hogy egyre kifinomultabbá vált újdonsült érzékem és olyan dolgokra is felfigyeltem, amiket addig nem vettem észre.

    Azonban a meditáció nem csak az érzékelésemet javította, de egy olyan képességemet is felszínre hozta, amivel képes lettem kommunikálni ezekkel az alaktalan dolgokkal. Ez egyfajta hang nélküli beszédként működik, ahol nem szavakkal történik kommunikáció, hanem érzelmek és gondolatok továbbításával.

    Az egyikük újra és újra megjelent meditációim során, így többször is kapcsolatba tudtam lépni vele. Így sikerült tudomást szereznem ezen létsík, többi érzékelhetetlen lakójáról is, amik velük ellentétben nem voltak ártalmatlanok. Éber pillanataim nagy részét ennek az érzéken túli világnak felfedezésével töltöttem. Családomtól az eddigieknél jobban is eltávolodtam és egyik alkalommal feleségem aggódását fejezte ki, amiért megpillantott engem a vendégszoba közepén tanácstalanul bolyongani és érthetetlenül mormogni magamban.

    A vacsorák folyamán többször is azon kaptam magam, hogy amikor hozzá szólok, ő nem válaszol, ugyanis anélkül hogy észrevettem volna, az új képességemmel próbáltam megszólítani. Ostoba mód nem törődtem ezekkel a baljóslatú jelekkel és minden pillanatomban, amit nem új társammal töltöttem, azon merengtem, vajon milyen ismereteket tartogathat még számomra. Úgy éreztem senki más nem érthet meg engem, csakis ez az éteri dolog, ami napról-napra egyre emberibbnek tűnt a szememben.

    De most nem írnám ezt a levelet, ha csak ennyi lenne az egész. Azok a hosszú napok a meditációs szobámban, nagyobb hatással lettek rám, mint azt legvadabb álmaimban gondoltam volna. Már nem vagyok képes megállapítani hol a határ a két valóság közt. Az embereket gyakorta összetévesztem a túlvilág alaktalan lakosaival és az új társamat pedig esküszöm többször is összetévesztettem a saját tükörképemmel. A minap amikor a teámat fogyasztottam, a csésze kizuhant a kezemből. A feleségem azt hitte elejtettem, ám én tudtam, hogy a markolat egyszerűen átesett az összeszorított kezemen. Néha amikor elsétálok mellette, nem vesz engem észre, majd hirtelen felriad, amikor újra érzékelhetővé válok számára és én is gyakran áttetszőként látom magam, amikor a tükörbe nézek.

    Az állapotom nem mutatja jelét a javulásnak és attól tartok legfeljebb napok kérdése és örökre érzékelhetetlenné válok embertársaim számára. Ezért ragadtam meg ezt az alkalmat, ami talán az utolsó és írtam ezt a levelet. Kérem, ha más találna rá, juttassa el feleségemnek, hogy megtudja mi történt velem igazából és azért is, mert tudnia kell, hogy akkor, azon a napon nem én voltam a vendégszobában…